Naga mestert egyik tanítványa felkereste, mert úgy érezte, hogy valami borzalmas dolog van készülőben. Amikor az idős szerzetes kérdezgette, hogy miből gondolja mindezt, a tanítvány csak hebegett-habogott, és kérlelte Nagát, hogy engedje haza a szüleihez, mert nagyon aggódik miattuk.
Mivel a tanítvány hajthatatlan volt, Naga mester beleegyezett, hogy egy hétre elhagyja a kolostort.
Amikor visszatért, elmondta, hogy szülei kitűnően érzik magukat, és a testvéreinek sincsen semmi baja.
Másnap azonban a tanítvány nem jelent meg a reggelinél, s egész nap ki sem mozdult a szentélyből.
Naga mesterszemélyesen kereste fel a fiatal szerzetest, aki szinte reszketett a félelemtől. Hosszas győzködésre végre elmondta, hogy nagyjából két héttel azelőtt, amikor a közeli falucskában járt, egy kereskedőtől oltalmazó amulettet vásárolt, amit azonban nemrégiben elvesztett.
A fiatal szerzetes úgy vélte, hogy valami rettenetes fog történni, s mivel a szeretteire nem csapott le a mágikus átok, ezért minden bizonnyal őrá fog. Naga mester néhány másodpercig gondolkodóba esett, majd így szólt:
- Tehát félsz attól, hogy rettenetes balszerencse ér. Így van? - Így - válaszolta vacogva az ifjú.
- És addig ki sem mersz jönni, míg meg nem bizonyosodsz róla, hogy amikben hiszel, nem többek üres babonáknál, ugye? - I-igen...
Naga mester magasba lendítette a botját és teljes erejével fejbevágta a fiatal szerzetest.
Az, miközben ujjaival a vérző sebet kémlelgette, értetlenül tekintett öreg mesterér. - Úgy vélem - mondta Naga mester -, máris utadra indulhatsz.
| < Előző | Következő > |
|---|